Érzelem

Hozzád Hű leszek örökkön örökké….

By on augusztus 2nd, 2019

Cute-Love-Wallpaper-For-Mobile-1080x1920-3Az egyik női magazin hasábjain futottam bele az alábbi pár sorba, melyet egy interjúból vettem ki. Az interjút Mérő Lászlóval készítették és íme a megihletett gondolatok:

„Sokszor találkoztam az előadásaim során Pál Ferivel, emiatt loptunk is egymástól sztorikat. Én azt a történetét vettem át a döntésekkel kapcsolatos előadásomhoz, amikor arról mesélt, hogy egy házasulandó pár azt kérte tőle, a katolikusoknál is szokásos „hozzá hű leszek” részhez vegye be a református liturgiából az „és vele megelégszem” kiegészítést is. Vagyis, kedves párom, lehet, hogy van a világon szebb és okosabb nálad, de ezzel most megelégszem.”

Most már én jövök. Mennyivel lenne vajon másabb, tartósabb, tartalmasabb, minőségibb az életünk, ha a holtomiglanba ezt is bevennénk? Megcsalás, hűtlenség amúgy is lenne, mert mióta világ a világ a kísértés, az ördögi játékok, kalandok mindig is izgalommal töltötték el a kicsi, szegényes szívünket. Mondhatnád azt most kedves 21. századi, modern olvasó, hogy de hát egyre több impulzus ér minket, ömlik ránk a legyél jobb, van nálad jobb, és emiatt annál is van jobb, aki ott ül melletted esténként a kanapédon. És ami még szebb, hogy még elérhető is. Akkor miért is elégednénk meg azzal, aki van, akinek azt mondtuk egyszer, hogy ő kell nekünk egy életre, miért is ne választanánk mást? De ez igaz egy mezei párkapcsolatra is, ha van jobb, miért ne cseréljük le? Ma már annyi terméket lehet visszaküldeni, ha meguntuk. Ha valakinek lejárt a próbaideje, akkor hadd menjen…

Azt már nem tudjuk megmondani, hogy hol van az a bizonyos határ, aminél tovább már nem cserélünk. Mert határ az van mindenkinél, a halál egyszer úgyis becsenget, sőt előtte van más is, az öregedés, a ráncosodás, az undok tulajdonságok megjelenése, vagy a szép dolgok, a valakihez tartozás vágya, az együtt megöregedés vágya, „az ő ismer már engem” vágya és még sorolhatnám. És akkor ott állunk összeroskadva, aszottan egy olyan kapcsolatban, melyben még azt sem tudjuk, hogy ez a valaki hány cukorral issza a kávéját, ha iszik egyáltalán.

A hűség relatív, vagy van, vagy nincs. Minden emberebe bele van kódolva, mint a hűtlenség is. Olyan ez, mint a herpesz, mindenki hordozza, de nem mindenkinek jön elő. Ha olyan kísértés jön, amit meg akarsz élni és amúgy is tele van a hócipőd már az otthoni nyavalygásokkal, az állandó fejfájással, veszekedésekkel és a kihűlt érzelmekkel, akkor úgyis elmész, ha kis, zöld lényeg ugrálnak az égből, akkor is. A kérdés mindig az, hogy váltasz-e. Hogy azt mondod, már pedig te akarsz egy jobbat, mert aki otthon van, már unalmas, vagy itt lóg-ott lóg és miért ne tehetnéd meg, hiszen a gyerek iskolájában azt osztály háromnegyede elvált, tuti neked is sikerül jobbra húzni egy Jennifer Lopezt 28 éves kiadásban. Aki meg otthon van, hajrá, dolgozza fel, kezdjen ő is új életet. Mert az olyan evidens, ma már mindenki pillanatok alatt kezd új életet, mit számítanak a kölkök, a közös bankszámla és a kacsalábon forgó vityilló.

Nem keseregni akarok, ezek szimpla tények. Az emberek nem értékelik már egymást, illetve rosszul fogalmazok, megváltoztak az értékek. Nem az értékes ma már, ha szeretve vagy, ha tisztelnek, ha szépen lehet veled együtt élni, ha szépen beszélsz a másikkal, ha fontos neked, mit gondol, ha ápolod, ha mellette vagy a bajban, hanem az, hogy tökéletes vagy minden szempontból. Egyszerűen legyél ufó. Kínálj többet, mint ami a többieknek is van. Legyen fancybb a profilod mindenkiénél, az instán legyen x ezer követőd, legyen véleményed (persze szigorúan trendi témakörökben), legyél fiatal, legyél független és legyél alapból gazdag. A családod feleljen meg a felső tízezer alapvető követelményeinek, különben nem vagy elég értékes. Mert az értékesség pénzben mérhető. A titulus megvehető, az autód megvehető, a „póz szüleid” megvehetők, a vitorlásod megvehető, a hiper tested megvehető, a hírneved meg még jobban….

Az a baj, hogy bármit írok ebben a témában, azt láthatod a sorok között, hogy biztosan a személyes problémáimat írom ki magamból, holott csak tényszerű vagyok. Őszinte leszek, velem még soha nem történt ilyen, ha kicsit is megkörnyékezett egy hasonló történet, azonnal változtattam az osztáson és helycserés támadást léptem. Mert azért ott van az önbecsülés is, hogy nehogy már engem hanyagoljanak, majd akkor inkább én.

Lecserélünk mindent pillanatok alatt, ma már minden ember egy átkozott tárgy. Fogod és kidobod, ha már meguntad. Holott csak be kéne vezetni azt, ami 150 éve volt. A dédszüleink, az ükszülők nem váltak el, lehúzták azt a 40-50 közös évet és boldogok voltak. Még úgy is, hogy nem „büszkélkedhettek” azzal, hogy 35 éves korukig 187 emberrel feküdtek le. Értékelték egymást, látták mennyit dolgozik a másik, látták, ahogy kihordja a gyerekeket, ahogy neveli őket, ahogy dolgoztak a földeken, ahogy betegek lettek és ápolták egymást, ahogy számíthattak a másikra az anyagilag nehezebb években, mert ezek mind összehozták az embereket. Ez volt az igazi jóban rosszban.

Holtomiglan-holtodiglan…pff

TAGS
Naptár
2019. november
H K S C P S V
« szept    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  
Friss
    Statcounter
    stats for wordpress