Polgár

Plastic Love – I. rész

By on március 2nd, 2018

Már nagyon vártam Dávidot, tudtam, hogy 2-3 hét és megérkezik. Viktor a postás, éjjel 2-re ígérte a csomagomat, bár említettem neki, hogy én ember vagyok, azaz éjjelente alszom, ő ragaszkodott hozzá, hogy már éjszaka kézbesítse a pakkot. Így aznap beprogramoztam a szememet hajnali 1:45-re. Gondoltam 15 perc elég arra, hogy talpig sminkben, elegáns és szexi cuccban várjam álmaim lovagját, egyenesen Dél-Koreából.

Pár hete teljes elkeseredésemben, hogy hiába várok a hús-vér lovagomra, úgy döntöttem megnézem a humanoid kínálatot. Így lettem figyelmes egy koreai cégre, ahol full európai külsőt, megértő, tiszteletteljes szívű és barátságos férfiakat állítanak elő. Ilyenkor figyelembe veszik a férfiak meglévő jó tulajdonságait, pár rosszat, amiket kívánság szerint ki-, illetve beprogramoznak a kiválasztott példányba. Ezen kívül a megrendelő extra igényeit is beépítik a prototípusba.

Korábbi, főleg sikertelen kísérleteimet figyelembe véve, elég sok tulajdonsággal szereltem fel Dávidot. Fontos volt számomra, hogy tiszteljen, hordozzon a tenyerén, vállaljon munkát, legyen megfelelő egzisztenciája és ha már minden klappol, legyen sármos is. Kértem még, bár extrának minősült és felárat kellett érte fizetni, hogy hűséges is legyen hozzám. Ez volt az egyik legdrágább képesség, illetve még a gazdagság, amit végül nem kértem. Ez utóbbihoz még humanoid felmenők is tartoztak volna.

1:45-kor kipattant a szemem a kedvenc együttesem videóklipjére, majd gyorsan berobogtam a fürdőszobába.  Gyors zuhanyozás után kiválasztottam egy sminket és a makeupdroid.org elé betoltam az arcomat. Gyönyörű sminket készített az arclézer, majd elégedetten felöltöztem és leültem kényelmesen a nappalim foteljába. Pontban hajnali 2-kor belépett az ajtómon Dávid. Viktor a postásdroid hamar leolvasta a retinámat, amivel kifizettem a kézbesítés díját.

Dávid gyönyörű volt, pont olyan, amilyennek megterveztem. Sármos, kellően magas, szép bőrű és csillogó kék szemű. Kedvesen bemutatkozott nekem, majd miután hellyel kínáltam, leült. Kicsit zavarodottan kérdeztem:

– Ne haragudj, kicsit zavarban vagyok. Nem sok humanoidot ismerek. Tudod nálunk a szerkesztőségben főleg emberek dolgoznak, mindössze az adminisztráció, az IT és a takarító személyzet áll robotokból.

– Kérlek Vivien ne hívj robotnak. Valahogy ezt pejoratívnak érzem. Maradjunk a Dávidnál.

– Rendben, ne haragudj….öööö. Esetleg kérsz valamit inni vagy enni? Nem is tudom, te szoktál enni?

Dávid felnevetett – Persze, hogy szoktam. Hisz beprogramoztad azt is, hogy emberi táplálékot fogyasszak.

Zavaromban egyre idétlenebb kérdéseket tettem fel neki. – Ha nem túl indiszkrét a kérdés, te mióta élsz? Azaz korábban elindítottak, vagy csak most a dobozból kiszállva láttad meg a napvilágot?

Nem, körülbelül három hete vagyok éber állapotban. Több programot folyamatosan tápláltak belém, így például amikor kinyitottam a szemem, utána csak pár nappal később kaptam emberi élelmet. És az utolsó kívánságod beprogramozása két hetet is igénybe vett. – mondta Dávid.

Hát ezen cseppet sem csodálkozom – mondtam dühösen. Ebben a pillanatban kirohant Pluffy a hálóból, mivel elfelejtettem kikapcsolni. A kiskutyám úgy van beprogramozva, hogy miután én felébredek, rá 30 perc múlva ő is felkeljen. Így pont van annyi időm mindig, hogy kényelmesen elvigyem sétálni. Pluffy-t születésnapomra a szüleimtől kaptam, mivel sokat dolgozom és már rég nem volt társam. Ő egy animaldroid, aki megszólalásig hasonlít egy igazi kutyára, csak annyi a különbség, hogy nem piszkolja össze a lakást és ha elutazom 1-2 hétre, egyben kikészíthetem neki az élelmet, mert napi adagokra képes elosztani. Pozitív tulajdonsága is, hogy ilyenkor elvan akár hetekig és nem kell levinni sétálni. Kikapcsolni sajnos nem lehet, attól annyira tönkremenne, hogy nem biztos, hogy újra lehetne indítani. Már másfél éve ő a háziállatom, de valójában nem pótolta azt, amire mindig is vágytam, egy szerető társra.

Dávid úgy megijedt tőle, hogy felugrott a kanapé tetejére. Közben azon járt az agyam, hogy valószínűleg elfelejtettem beprogramozni, hogy szeresse az állatokat. Így ez a feladat rám hárul…

folytatás…

TAGS