Polgár

Fiatal vagyok és kész!

By on július 13th, 2017

Olykor elkap a kétségbeesés, hogy hogy a fenébe múlhatott el ennyire az idő? Mi történt az elmúlt években, hogy csak úgy, bátran elszállt felettem. Aztán rájövök, hogy nem is érdekel, mert egyetlen percet sem bánok, ami megtörtént, mert ettől vagyok az az ember, aki ma püföli a klaviatúrát és gondolatait megossza másokkal.

Mindkét nem másképp kezeli és viseli el az idő múlását. Azt hiszem, ebben jobban teljesítünk mi nők. A férfi, aki elmúlt 30 és merészen közelíti a 40-et, esetlegesen már el is hagyta néhány évvel, örökös kapuzárásban szenved. Erről már korábban is írtam, hogy pánikszerűen vitorlázni jár, fesztiválokon fetreng, minden hétvégen taccsra vágja magát nem lisztes csíkoktól, hétköznap reggel pedig alig kap levegőt komplett Nike-ban a Normafához közelítve. Ő azt hiszi, ha 22 éves lányok pörögnek – forognak körülötte és rajta, ő maga is fiatalabbnak látszik majd. Pedig nem, és ez az, ami a leglátványosabb, mert lehet, hogy a haverok hátba veregetik, hogy ez igen öcsém, ez a kiscsaj is megvolt neked, f@sza vagy, de a valóság ennél sokkal szánalmasabb. Tisztelet persze a szűk körű kivételnek, aki boldog, ha feleség és kismanók cikáznak éjjel-nappal körülötte és mindez tökéletesen boldoggá teszi egy szürke, esős novemberi, kedd este is.

Ezzel szemben, a nők közül sokan, sokkal egészségesebben viselik az idő múlását, gondolok itt azokra, akik nem Dr. Krasznaihoz rohannak, hogy itt fel, ott feljebb, amott még feljebb, hanem elviselik, sőt szeretik azt, amit a tükörben látnak. Egy idő után nem az számít, hogy itt narancsbőr van, ott meg két új szarkaláb, hanem sokkal fontosabb, hogy mi van a szívünkben és a fejünkben. Ez most Coelho-san hangzik, de tényleg igaz. Én soha nem éreztem magam még ilyen jól, mint most, holott van rajtam felesleg, van rajtam bőven fejleszteni és szépíteni való. De amiért nem bánom az idő múlását, hogy nem az tesz boldoggá, amit a tükörben látok, hanem az, ami a szívemben és az agyamban van. Az a rengeteg élmény, tapasztalás, impulzus, kudarc, szenvedély, amiket csak én tudok magamról. Ez az, ami erőt és optimizmust ad minden nap ahhoz, hogy engedjem az idő további múlását. Sosem voltam még olyan fiatal, mint most, és abban is biztos vagyok, hogy 65 éves koromban – ha még élek – ugyanezt fogom érzeni. Az elfogadás, az elengedés, a szeretet sokkal többet ad a jó élethez, mint az állandó pesszimizmus és letargia.

Anyukám mondta egyszer, hogy „legyen jó kedved, mert ahhoz, hogy gonosz és ellenséges legyél, sokkal több energia kell, szóval nem éri meg”.

A külsőnk persze úgyis változik, az időt a plasztikai sebész sem tudja megállítani, egy idős nő, akkor is idős lesz, ha a homlokára van varrva a szemöldöke. Csak annyi a különbség, hogy látszik, hogy költött erre, mert nem bírta elviselni az idő gyors múlását. Szerencsés vagyok bizonyos szempontból, mert genetikailag a szüleim fiatalosak még mindig. Apu, aki dupla oroszlán, a nehéz természete ellenére, simán letagadhat 10 évet és mai napig naponta 4 órát eltölt a fürdőszobában, hogy tökéletes outfittel hagyja el az otthont. Anyunak pedig örökké hálás leszek, hogy megörököltem a fiatalos temperamentumát és a napi szintű humor és irónia használatát. Ezek egyben erőt adnak ahhoz, hogy ne érdekeljen a naptár. Tegnap szembejöttek velem az egyik utcában, én is kocsiban ültem, ők is, és boldoggá tett az, hogy bár nem vettek észre, de éppen mindketten nevettek.

Az a nő, akinek az életében napi szinten jelen van a humor, a nevetés, a mosolygás, a szeretet és a szerelem, annak a tükör is olyan képet mutat majd, amivel elégedett lehet. Mert a boldogság nem a kilóktól függ, hanem attól, hogy képesek vagyunk -e vidáman letojni a napi baromságokat azt, hogy beszólt a főnök, idióta a kolléga, húzta a hajamat a fodrász vagy bunkó a pincér az étteremben. Az igazi fiatalság semmi más, csak az élet szeretete.

TAGS

2017. július 13. csütörtök

2017. július 13. csütörtök