Érzelem

Szeretőség pszichológiája

By on június 27th, 2017

Szeretőnek lenni macerás, mondom ezt úgy, hogy még nem igazán voltam az, sőt nekem sem volt amolyan párkapcsolat melletti szeretőm. Valahogy ez kimaradt eddig, ami talán jobb is.

Szerető nőnek lenni parkolópálya, hisz a folyamatos várakozásról szól. Várod, hogy mikor ér rá, hogy mikor hív, mikor ír, mikor keres, mikor jön, mikor lesz melletted, mikor tudod elmondani neki, mikor tudod elkészíteni neki, mikor ölelheted meg és amúgy is, bármit mikor tehetsz meg Vele. A legrosszabb, hogy ő a kapitány, ő dönti el, ő mondja meg és minden tőle függ. Ha ő ráér és amúgy kedve szottyan hozzád, akkor őkirályfelsége megjelenik az ajtódban és pillarebegtetve elvárja, hogy ismét kiszolgálja valaki.

Nem, nem sajnáljuk a szeretőt, hiszen ő ezt pontosan tudja, látja, tapasztalja, hogy legbensőbb vágyának tárgya, valójába nem őt akarja. Ha valaki csak szerető, akkor ne száműzze álomvilágba azt a szépséges buksikáját, hanem legyen tisztában a ténnyel, miszerint ő ki van használva. Kihasználják a testét, a lelkét, a lakását, az ágyát, a wc-jét, a hűtőjét, a nemi szerveit stb. Sosem értem, hogy azok a nők, akik évekig nyomorognak egy szeretői kapcsolatban, hogy lehet az, hogy évekkel később is elhiszik a szőke hercegnek, hogy az majd egyszer otthagyja értük azt az asszonypajtást, aki amúgy 1-2-3 kiskölyökkel már megörvendeztette, lehúzott mellette x évet, felvett vele kiscsillió hitelt, átvészelt egy csomó családi és munkahelyi tragédiát stb.

Hormonálisan mindez irtó egyszerűen magyarázható, a szerelem egy kapcsolat elején működik, kvázi, ha a férfi nem azonnal, az első pár csók és fülledt óra után dobja a családi fészket és repül a szingli, szexi fehérneműs, búgóhangú nőstény karjaiba, akkor az a pasi, ha a NASA kis, zöld lényeket küld a Jupiterről, sem lesz szerelmes pár hónap, vagy évek múlva már az említett nőbe és hagyja ott a már megszerzett s megszokott csipet csapatot. Még akkor sem, ha minden klappol a közösen eltöltött időkben.

A szerelem – és erről már embertelen mennyiségű írásos anyagot felhalmoztam – vágyak és vonzalom egyvelege. Hívhatjuk izgalomnak, kalandnak, kurva jó valaminek, de az biztos, hogy folyton a másik teste jár az agyunkban és punktum. Semmi más csak hormon, ami egyszerűen kiürül a szervezetből. Ezért mondjuk azt, hogy elmúlt a szerelem, mert kiürül, kipisiljük és vége. Olyan, mint egy drog, ha adagolod, még valameddig kitart. Ha találkoztok, csókolóztok, tapiztok és happy ending van, egy darabig fenntartható, de a vágy lankad, a vonzalom enyhül, a kedv elmúlik, a szerető pedig kidobódik, vagy lecserélődik egy másik impulzus bombára. Ezek száraz tények. A feleség pedig azért marad meg, mert ott már elmúlt a szerelem, de maradt utána valami egészen más. A szerető esetében nem marad más, hiszen nincs közös élmény áradat, nincs közös tapasztalás, nincsenek gondok, bajok melyeket együtt kellett megoldani, csak a töménytelen szex és izgalom. Ez utóbbi pedig elmúlik, csökken, változik, átalakul, vagy felszáll a sztratoszférába és elpárolog.

Az izgalom az elején – jaj, hát ezért is érdemes élni – az tényleg mesélni valókat eredményez, amikkel majd a nyugger otthonban szórakoztathatjuk a 80+-os korosztályt és amúgy meg állati jó rá visszaemlékezni. Így van ez minden szexuális élmény, szerelem, tetszés, nézés, csók, levelezés, chatelés esetében, önmagától témákat gyárt nekünk az élet.

A férfi szerető más, ő pontosan tudja, hogy abban a 1 óra és 23 percben foglalkozik mélyrehatóan a nővel, csak ebben az időben koncentrál rá és csak ekkor adja meg és várja el a teljesítményt a nőtől és saját magától. Egyszerűen nem érzi szükségét annak, hogy naponta háromszor bejelentkezzen, virágot vegyen, vacsorázni vigye a szeretőt, hanem hetente/havonta egyszer becsekkol, hogy most menne, avagy jöhet a mókuska a fészekbe. Mert részéről ez nem szerelem, hanem izgalom, kikapcsolódás, egy kellemes vacsora vagy egy jó mozi.

Mi nők, pedig áltatjuk magunkat éveken keresztül, hogy megígérte a Béla, hogy majd elhagyja Lujzit és a gyerekeket és elvesz engem feleségül a Rózsa utcai templomban, nagy fehér uszállyal, halom liliommal a kezembe és elvisz nászútra a Bahamákra. Hát perszeeee, mondja Béla már 4 és fél éve minden karácsonykor, hogy most tudod szívem, hogy nem jó, mert a gyerekeket el kell vinni velneszre.

Ha tehetjük bele se menjünk, ha benne vagyunk, irány kifelé, mert a kezdeti izgalom után már csak tönkre tesszük saját magunkat és a környezetünket is.

TAGS