Polgár

Ki fizet? Én vagy Te?

By on június 7th, 2017

Jézusom mennyivel fontosabb kérdések vannak egy párkapcsolat elején, mint hogy ki fizet. A kérdés sosem ez, hanem az, hogy ki vagy te, mennyire vagy nekem fontos, mennyire számít, amit mondasz, amit teszel, amit gondolsz? Megérsz-e nekem annyit, tisztelsz, fontos vagyok neked, hogy akár egy sajtburgert is bevállaljak neked?

Egy normális, tisztességes, jóravaló nő egyértelmű, hogy többet is megtesz a szerelmének, minthogy állja a cehhet a Dérynében. Mert elmegy bevásárolni egy nem túl élvezetes és túlméretezett hiperbe, ahol és amikor figyelembe veszi a hímje vágyait, ízlését, csípős, édes, savanyú, cukros, sós, folyós, szilárd mániáját, előre gondolkodik, hogy majd ma és aztán holnap mit és hogyan fog készíteni, élete urának.

Aznap este, sőt akár este 11-kor is elkészíti a király vacsoráját és iszonyat boldog, miközben nézi a kielégült szempárt, a borostán fennragadt szósz foltokat, a büfiző szájacskát és nyugtázza, hogy ezért megérte. A férfi ettől nyugodt és elégedett lesz, hatalmasat szeretkeznek, összebújnak a True detective közben és – tudod – kiskifli nagykifliben álomba szenderülnek. A nő – mert reggel is imádja a párját – kioson az ágyból, nehogy felébressze, majd és elkészíti azt a reggelit, amiért a Hiltonban is plusz költségeket számolnának fel, majd egy blow job kíséretében ágyba viszi a mennyei falatokat. Délelőtt közös programozás, kerti napozás, pihi, délben mennyecske perdül-fordul és ebéd az asztalon, amitől a ház ura ismét megnyalja mind a tíz ujját, miközben ezt a szoknyácska alatt is élvezettel folytatja.

Igen, ekkor baromi jól esik, ha egyik délelőtt a hímtag felhívja édes párocskáját, aki az irodában püföli a billentyűzetet, hogy drágám ma nem kell sütnöd-főznöd, elviszlek enni – és nem mellesleg én fizetek. Nyilván működik ez úgy is, hogy a gazda áll a konyhában és kedveskedik élete párjának, összepattintja a salátát és a hozzá való husikát, hogy a királynő is elégedett legyen.

Egy kicsit had legyek igazán nőőőő, de első találkozáskor igenis jól esik, ha a férfi rántja elő a bukszát, legalább az elején ragaszkodjunk a régi hagyományokhoz és örüljön basszus az a pasi, hogy elfogadjuk a meghívását és találkozunk vele. Amúgy is nincs már randi, időpont egyeztetés, asztal foglalás, hajmosás, parfüm, ing és jó lehelet. A chatelés lett az első randi, a második a sex, a harmadik pedig már a lepattintás vagy a skype sex ideje. ( Hányinger, miért nem 100 évvel ezelőtt éltem??)

Egy idő után természetes, hogy ha járunk, hogy adok-kapok van, egyszer fizessen a pasi, egyszer a nő, de ha a csajszi többet áll a konyhában, akkor valamilyen egyensúlyra kell törekedni.

A másik – értem én, hogy feminizmus ide-meg oda – de mi a helyzet akkor, ha a férfi 1 250 000 Ft-ot keres havonta, míg asszonyka 350 000 Ft-ot? Ez nem egy extrém példa, egy átlagos igazgató és egy női manager fizetéséről van szó. Ebben az esetben is egyszer ő, egyszer a másik fizet? Szerintem, ha két értelmes, intelligens, egymást tisztelő emberről beszélünk, akkor képesek ezt megbeszélni, egyeztetni, és kompromisszumokat kötve megoldani. Ha hasonló az anyagi helyzetük, akkor természetesen a kérdés, nem kérdés, mindenki annyit tesz hozzá a boldog, békés kapcsolathoz, amennyit tud.

Ennél ezerszer fontosabb, hogy miről beszélgetnek vacsora – reggeli, ebéd – közben, van-e közöttük kémia, képesek és meg tudják-e élni mindezt, kellő érzelmi intelligenciával állnak egymáshoz, mennyire passzolnak mind értelmi szinten, mind hobbi, érdeklődés, ízlés témakörökben és erkölcsileg is. A pénznek huszadrangú dolognak kell lennie, főleg ha a szerelmet, a szeretetet és a tiszteletet helyezzük előtérbe. Nagy baj, ha egy újdonsült párocska bármelyik tagja azt vizslatja, mennyi lehet a másik bankszámláján. Azt hiszem, akkor nem éppen egészséges párkapcsolatról beszélünk.

TAGS