Polgár

Férfiak az életemből…Part 1.

By on április 3rd, 2017

blue_people2Most páran biztosan a szívükhöz kapnak, hogy vajon milyen információk jönnek. De megnyugtatlak kedves szőke, barna, vékony, kidolgozott, pocis, szőrös, szőrtelen, hogy nincs vész, ez még nem biztos, hogy rólad szól majd…vagy mégis?

A VII. kerületi Damjanich utcai óvodában hamar kiderült, hogy van különbség közöttünk, hiszen közös volt a toalett, mi több, még olyan is volt, ahol fal sem volt a két slozi között. Azért ez mennyire undorító! Ekkor már tudatosodott bennem, – nem a wc-ben – hogy a latinos macsó, Gyula imponált és az ő kezét szorongattam rendszerint a délutáni alvás alatt, sőt gondolatban már meg is csaltam a szőke és „magas” 6 éves Felix-szel, akibe a fél óvoda bele volt habarodva. Ő azonban nem preferálta a kislányok társaságát, úgy rémlik csak élvezte a népszerűségével járó felhajtást. Szóval ott volt ez a mini Ronaldo, és szívesebben ölelgettem, mint a legjobb barátnőimet, Szandrát, Emesét és Krisztit. Igen tudom nem vagyok százas, hogy pontosan emlékszem a nevükre (a vezetékre is – jesus). Nos a mandulaszemű brazillal szerintem puszi is csattant, valamikor a délutáni szieszta idején a takaró alatt. Az élmény azonban nem volt igazán sorsfordító, mivel utána még vagy 8 évet vártam a már igazinak minősíthető csókra. De férfiak, azaz fiúk addig is voltak az életemben, de csak a fejemben, fizikai megnyilvánulás nélkül. Nem érdekelt senki és épp eléggé lefoglaltak a terveim, a nyaralások, az év közbeni levelezések a pad alatt, a barátnők, a nagy összeveszések, kibékülések, a többiek magánéletének megértése, és az, hogy amúgy is „szerelmes vagyok” Michael J. Fox-ba és a New Kids on the Block / Jordanbe. Ezek a gondolatok évekig kielégítették ilyen irányú vágyaimat.

Első csók, ahogy elképzeltem akkoriban: Gyönyörű, mosolygós, magas fiú, szerelem tüzétől ábrándos tekintettel, a természet lágy ölén magához húz, megfogja a nyakamat és gyengéden megcsókol. Ezután örök szerelemben élünk együtt és boldogan nézünk éjjel-nappal egymás merengő tekintetébe. (nyáltörlés)

Első csók és a valóság: A fagyis fiú, a Baross téri cukrászdában (na az ő nevére nem emlékszem), minden nap nagy szemekkel fürkészett, miközben elhagyta a számat a csoki és az eper szóösszetétel. Adrienn már ezerrel pushingolt, hogy már tök cinkes vagyok, hogy még nem csókolóztam. Jelzem, én nem éreztem ennyire kínosnak, de szerencsénkre ez volt akkoriban a legnagyobb gondunk. Nos, egy szép nyári napon – ennyi fagyit életemben nem ettem, mint akkor – beadtam a derekam és rábólintottam életem első randi felkérésére. Kicsit izgultam előtte, sőt halványlila elképzelésem sem volt, hogy minek is kell történnie ott, de hát 8. utáni nyáron már illett ezen túlesni. Az ominózus napon, asszem a fagyizónál találkoztunk, de már olyan régen volt, hogy lehet, hogy megtréfálnak az emlékeim. Szóval ő is, és én is feketében voltunk (igazán praktikus 30 fokban) – akkoriban már Depeche Mode-os és Bonanzás voltam. Róttuk a métereket az Európa szállótól a Blaháig, csak az rémlik, hogy olyan gyorsan gyalogoltunk, hogy loholtam a fiú mellett, és próbáltam 100-on 200-at futni miközben udvariasan diskuráltunk. Miután beértünk a célba a Blahán, leültünk az egyik padra, – akkor még nem volt annyi galamb és kiültem szabadtéren is – aztán a fiú, – mert ők ezt képesek észrevétlenül csinálni – centimétereket közeledett hozzám másodperc tört része alatt, majd felgördült a függöny és kezdetét vette a premier. Közel hajolás, nyelv szájban. Saját képességeimre – hiába pörgetem vissza a filmkockákat, – nem emlékszem, de arra igen, hogy nem akart elengedni és pr-ozott egy újabb találkáért. Rajtam azonban a teljes kiábrándultság lett úrrá, mivel a csoki fagyi ízű csók után sosem vártam visszatapsolást, sőt más egyén nyelvéről sem akartam hallani többé. Azt gondoltam, ha ez ilyen, akkor mit szeretnek ezen az emberek, ez szörnyű, megyek vissza Barbie-zni.  A nagy csók után felpattantam és közöltem vele, hogy nekem mennem kell. A fiú nem értette, hogy mit ronthatott el, de visszafele már én futottam le a maratont végig a Rákóczi úton, be a Rottenbiller utcába. Ott már nem ettem azon a nyáron fagyit, csak sok évvel később.

TAGS

2017. április 3. hétfő

2017. április 3. hétfő