Érzelem

Nem vagyok szerelmes

By on február 14th, 2017

letöltésBár nem kérdezted, de ez most jelenleg tény és hidd el, engem lep meg a legjobban. Valentin-nap, Halloween, Mosoly világnapja, Nutella napja, nőnap, férfinap, gyereknap, az előttem álló fikuszkukiszom világnapja, lehet akármi, de például aktuális lenne az unatkozó emberek világnapját, vagy ünnepét is megtartani, kevés ennél hitelesebb lenne.

De most hagyjuk a háborgást, szerelem. Nem akarok kötelező sületlenségeket írni, mert teljesen felesleges. Pátoszokban sem akarok ömlengeni és a Coelhos dumákat is hagyom. Sokszor vagyok szerelmes, mert ilyen típus vagyok és nos hát jó dolog érezni. Ilyenkor nemcsak azt érzem, hogy vonzódik valakihez, hanem azt is, hogy igazán élek. Ezért nem is értem azokat az embereket, akik félnek ettől az érzéstől. Jézusom, kit érdekel, ha elhagy, ha vége, ha szakítasz?? Hiszen maga az érzés, a bennelét, a megélés olyan tapasztalásokkal bővíti az életünket, hogy minden perce megéri. Persze nyakig benne lenni a legjobb, együtt őrültnek lenni és rohanni szembe az árral. Hülyeségeket csinálni, és majd később látni magunkat kívülről és ezen állati jókat röhögni! Mert a szerelem ilyen, egy őrült kattant állapot. Amikor úrrá lesz rajtunk a feniletilamin, az oxytocin és a szerotonin nevű kábszer.

Sokszor vagyok szerelmes csak magába az érzésbe, bár ez kívülről állati hülyének tűnhet, de a szervezet ekkor is termeli a szükséges anyagot. Mielőtt bárkiben megfogalmazódik, nem használok semmilyen narkotikumot és soha nem is tettem. A szervezetem és az agyam épp elég feladatattal, izgalommal és feszültséggel lát el, nem szükséges ehhez még plusz kemikália.

Ha nem vagyok szerelmes, azt inkább átmeneti állapotnak kezelem, mert hamar „elmúlik” és újra visszatér. Különben is…

Tünetek: Ha a biológiai részéről közelítem meg, maga a állapot mámoros, főleg mivel olyan, mintha egy kellemesen bódító drog hatása alatt állnánk, ezért is vágyunk rá többször. És amiért csodás a természet, hogy ha nincsen viszonozva, akkor is megadja számunkra ezt a naturális narkót. Aki párszor megízlelte, nehezen is mond le róla, kivéve, ha az utolsónál olyan mély tőrt döftek bele, hogy évekig gyógyítgatja az meglőtt sebeket.

Mellékhatás: idétlen viselkedés, sokszor elbambulás, megvalósíthatatlan és megvalósulatlan ábrándozás, álmodozás, állandó kombinálások, félreértelmezett jelzések, beképzelés és miután kiszállt belőlünk, rendszeres a flash back. Ekkor kell valaki, aki egy óriási maflással visszatérít minket a földre, hogy abbahagyjuk a felesleges, időthúzó, energiákat felemésztő, agyi zakatolást.

Testi hatások: ha viszonzatlan, akkor jobb, mint az Atkins, gyakorlatilag fényevők leszünk és nem táplálkozunk. Ha viszonzott, akkor közös zabálással ünnepeljük a szerelmet, amit eleinte a rongyosra gyűrt lepedővel és leszaggatott tapétával non-stop leadunk. Majd pár héttel később ritkul a közös akrobatika és bevezetjük a napi három walking deadet, és két rész esti levezető Lucifert, miközben elpusztítunk 3-4 vastagon trapistás melegszendót, fél kilónyi földimogyit, egy-két kocka/tábla noisette milkát, szóval plusz 5-10 kg a hónapok elteltével.

Ha nem vagyok szerelmes, elvonási tünetek lesznek rajtam úrrá. Hol hiányzik és akkor elsírom magam, hol pedig kicsattanok a jókedvtől, mert végre nincsen szenvedés, se idétlen gondolatok.

Alapvetően megélni a legjobb, de után igazi hidegzuhany lesz, amikor kijövünk a detoxról. Ha szerencsések vagyunk, elhúzzuk pár évig, még szerencsésebbek, ha viszonozva kapjuk. De a legszerencsésebbek talán akkor vagyunk, ha egy időben múlik el mindkettőnknél és utána elmélyül, majd átveszi a kölcsönös tisztelet és szeretet ennek a dilis állapotnak a helyét.

Valójában lehet, hogy úgy kéne, hogy működjön minden, ahogy a munkahelyeken. Első három hónap próbaidő, amikor megnézzük, mennyire vagyunk odáig, és mennyire jó a másikkal együtt lenni. Szeretjük-e magunkat akkor, amikor vele vagyunk. Ha mindez klappol, akkor beleadunk mindent, jöhetnek a mindent elsöprő szerelemes, szürke hétköznapok. Elindul az óriási, gigantikus szeretkezések, nyaralgatások és fetrengések ideje, ami egyik pillantről a másikra, 3 év múlva elillan. Után már meglátod a másik koszos zokniját, észreveszed a szőrszálat ott, ahol nem is gondoltad, hogy van, meghallod milyen prosztó, amikor egy kollégával beszélget, meglátsz egy emailezést, látod hogy vezeti a kocsidat és mennyire nem érdekli, ha sáros bakanccsal gázol át a velúr csizmádon. Ekkor leomlik a pink köd és elsírod magad. Elgondolkozol azon, hogy eljött volna a vége?

Amúgy is, ha az az ember az életedbe való, akkor úgyis ott marad vagy visszatér, ha pedig kidobja magából a szervezeted, akkor menjen…

TAGS